Lírai bullshit
Az megvan, hogy a gyerekek alapértelmezett közlekedési módja a szaladás? Hogy a szükségtelen erőkifejtés egy bizonyos korig maga az önfeledt szórakozás? Aztán az ember elkezdi megbecsülni az elspórolt mozdulatokat. Megtanulja békében hagyni a teljesítőképessége határait, mintha villanyos szögesdrót és kutyás őrség tartaná távol. A határok pedig, ha sose feszegetjük őket, ránk szorulnak, mint a zsugorfólia. Aztán egyre összébb nyomorítanak. És az ember egyszerre rájön, hogy már nem azért nem mozog, mert nincs kedve, hanem mert nehezére esne.
És az ember ilyenkor beszarik. És azonmód, buggyosra rottyantott, bűzhödött nadrágja fölött dacosan ökölbe szorított kézzel szent fogadalmat tesz: ez az év vasembert farag belőle. Leolvasztja a zsírját, kitenyészti bőre alatt az izomszövetet. És visszaadja a szaladás örömét.
