FitFight

Mit is mondhatnék. Az év első munkanapja reggel 8.15-ös távozást és este 23.15-ös érkezést hozott. A mai sportot buktam. Illetve úgy érzem, hogy ma az is egy speciális endurance versenyszám, hogy felvánszorogjak az ágyig. FAILóra lánccal, baszki.

Reggeli súly: 59,9 kg

Az év első munkanapja, három étkezés (teljes kiőrlésű kenyér zöldséggel, hal spenóttal, túró zöldséggel), másfél óra gyaloglás Bodrival. Minden fasza, azon a marék sós mogyorón, néhány kanál déli tejbegrízen és a -5 ºC-ban lefagyott lábujjaimon kívül. Az mondjuk nem dob fel, hogy hiába használtam többet az agyam az elmúlt napokhoz képest, nem kellett neki több glükóz. Szemétség, hogy csak az izomsejtek kezdenek zabálni használat közben. Holnap elkezdem az edzést. Tényleg.

Január 3-a van, az év harmadik napja, eddig 3/3 elbliccelt sportnap. A fitneszéletem egy (all)kapitális FAIL.

A hajnali fekvés után egész nap teendők tobzódtak, este 11-kor jöttünk vissza Bodrival az állatorvostól, akkor még gyorsan ettem, azóta meg dolgozom. Most tudok lefeküdni, ég a szemem és szédülök a fáradságtól. Jól indul.

Reggeli súly: 60,7

Épp belemarkoltam egy tál hideg tésztába. Fusilli, Bodri vacsoráját ütöttem fel vele. Jó érzés, ahogy a tészta a kezemhez tapadt, szívesen tömtem volna a számba az egész marékkal. Elképesztő, mennyit számít a felesleges kajálásaimnál a rosszalkodás érzése. Bizsergető a zugevés, főleg, amikor szigorúan tilos. Az egészséges pavlovi nyáladzás után persze visszaengedtem a tálba a tésztát. Úgyis túlfőztem.

Ma egyébként egész szépen ettem. Persze Mr. Bozon vacsoráját ma is megkóstoltam, de most legalább tényleg csak egy kanálnyit. Ahhoz képest, hogy a január elsejei súlyommal ébredtem, bizakodó vagyok. A szervezetem kezd visszaállni a napközbeni táplálékbevitelre, ma könnyebb az este, és végre újra hallgatok az éhséget vagy telítettséget sikoltó testemre. Ideje volt, mert már csak egy ruhadarab áll jól rajtam, és bár a pulcsi csodaszép (Mr. Bozon adta karácsonyra), rohadtul kezdem unni a reggeli tükörképem. Ha az elvárásaim bejönnek, már nem kell sokáig ugyanazt bámulnom. De erről holnap. Megyek, munka előtt lealszom magamról a zsírt.

Sportéletem második napja is a vereség jegyében telik. A hajnali négyes elalvás után 11-kor arra riadtam fel, hogy meghozták az új mosógépet. Ha így megy tovább, sok dolgom lesz vele. 

Első ijedségemben három akkora szelet flódnit ettem, hogy percekeig tántorogtam tőle. Ezzel kihúztam a fél hármas vendéglői családi ebédig. Báránygerinc.

Délutántól számítógépet basztattam. Ennek a blognak a dizájnjával pöcsöltem megint, meg megírtam két posztot. 10 körül Mrs. Bozon megszánt, és hozott vacsorát. Aztán éjfél körül megint, ezúttal 6 gombócka homemade fasírtot. Cserébe kipucoltam Bodri fülét és segítettem kiteregetni. Nem árt, ha szokom a házimunkát.

Lassan lefekszem, csak még megoldom, hogy a fejléc visszanavigáljon a címlapra. Kurva sport.

Feszengek. Nem vagyok ugyanis éhes. Ha rendesen csináltam volna végig a mai napot, rohadt éhesnek kéne lennem. De persze több ponton hibáztam. Először is ott volt az éttermezős családi ebéd: fokhagymakrémleves (tele tejszínnel), fogas (sajnos rántva), zelleres almasaláta helyett pedig majonézes krumpli (tévedésből). Hiába nem ettem meg az egészet, de azért ez így is messze van az ideális halas-zöldséges főétkezéstől.

Aztán ott volt a vacsora. Mr. Bozon vacsorája. Persze én gyártottam, a szilveszterről maradt sushi kellékekből. Saláta lett és finom. Ezt onnan tudom, hogy készítés közben többször megkóstoltam. Mondhatnám, hogy csak a helyes szója-wasabi-gyömbér arány végett, de ez sem mentség. Mondjuk, ha nem nyalok bele, sosem jövök rá, hogy kell bele egy lágy tojás.

Azért voltak pozitívumai is a napnak. Például nem nassoltam. Semmit. Bodrival lenyomtuk a botdobálással és kergetőzéssel tarkított egy óránkat, és végeztem öt órányi házimunkát is. Pakolós, cipelős, lépcsőn rohangálósat. Mégis feszengek. Nem vagyok éhes. Talán az elmúlt órában betolt három pohár coke zéro az oka. Tudom, a kóla marhaság.

Reggeli súly: 60,1 kg

Már az éjjel felrúgtam a rendszert. Nem eszem hat után, persze. Nem kellett hozzá más, csak egy macskakaja keresgélés közben ölembe zuhanó vörös áfonyás zacskó. Egy marék áfonya, két kocka fekete csoki lefekvés előtt. Tudom, egyik sem katasztrófa. A riasztó az, hogy 24 órát sem voltam képes betartani a saját szabályaimat. Egy kis hülye vagyok. 

Mindjárt hajnali három, és most fejeztem be hagyom abba a CSS és a HTML-dobozok basztatását. Mennyei harmóniát sejtek abban a folyamatban, amikor az ember nem ért sem a blogja tartalmához, sem a készítésének módjához, sem a dizájnhoz.

Most alszom, mert a rendszeres pihenés is a fitségi fogadalom része ám. A többi jön holnap.

Reggeli súly: 60,7 kg

Rohadtul éhes vagyok. Reggel óta négyszer kellett letiltanom magam valamilyen kajáról. Valamiről, amit tegnap még simán benyomtam volna. Csak úgy. Mert szórakoztatnak az ízek. Napközben kihagytam egy grissinit, a maradék flódnit, anyám túrótortáját, most meg gyakorlatilag mindent, ami a hűtőnkben van. Pedig szemeztem a sütőtökkel, a gesztenyékkel, vonzott a joghurt, de még a káposzta is. De hat után nincs evés. Semmi.

Csak ez első hét ilyen pocsék, hamar átáll a szervezet. Tudom, végigcsináltam. Két hónappal ezelőttig minden simán is ment, 57 kilósan vidáman sütöttem a sütiket éjjel, és fel sem merült, hogy suttyomban megrágcsáljam a széleket. Aztán hirtelen minden kicsit rossz lett körülöttem, nem találtam a helyem, elvesztettem hát a kontrollt és zabálni kezdtem. Újra.

Három éve ilyenkor 70 kiló voltam, és esténként simán eltüntettem egy üveg bort egy dupla adag tojásos nokedlivel. Valahogy szerettem problémaenni. Meg inni. Meg dohányzni. Aztán elegem lett és nekiálltam egy egészségesebb életnek. Klassz is volt, egészen a kezelhetetlen élethelyzet felbukkanásáig. Azóta megint problémaettem. De most nem élveztem. 

Szar érzés a teli gyomorra feküdni az ágyban, szar érzés a feszülő has, a látványosan növekvő fenék, szar érzés, hogy a segghurkák miatt nem veszem fel a kedvenc farmeremet, hogy szégyellem testem, hogy néha vonakodom, ha a pasim hozzám ér, mert rondának érzem magam. 

Éhes vagyok, nem eszem. Most könnyebb dolgom lesz, mint három éve. Már ismerem az utat. Megiszom egy liter gyümölcsteát és holnap már jobb lesz. Vagy utána. De a jövő héten biztosan. 

 A lírai motivációs bullshit után jöjjenek a mérhető célok.

Konkrét célok 2010 végére
 

• Mivel Bodri, növendék kutyánk várható tömege 65 kg, gondos gazdaként fel kell tudnom állni guggolásból 70 kilóval
• Ha már amúgy is felállok 70 kilóval, legyek én is épp annyi. Mindez alacsony, 12% alatti testzsírhányad mellett.
• A cél nem a pénzbehajtó-, hanem az atlétaalkat, azaz nem mellre és felkarra, hanem egyenletes, arányos izomtömegre hajtok
• Kell a kockás has - mert simán látható, könnyen számon kérhető cél, és Mrs. Bozon kedveli. Mrs. Bozon persze a kis pocakot is kedveli, de mérsékelt égöv alatt az izomtömeg evolúciós szempontból előnyösebb, mint a zsír. Bezzeg a sarkkörökön túl!

Havonta mérendő paraméterek

(nem puszta nárcizmusból ám, hanem Mrs. Bozon így méri le, hogy ki áll jobban a versenyben):

• testzsír
• vádli
• comb
• derék
• mellkas
• váll
• felkar
• alkar

Hetente mérendő paraméterek:

• Testúly
• Edzés darabszám (min. 3)

Tét:

2010 jún. 30-ra, azaz a verseny félidejére elérendő a 67,5 kg, 13% zsírhányad alatt.
Ha bukom, 2010 második 6 hónapjában végig én mosok, teregetek és vasalok idehaza.

Lírai bullshit

Az megvan, hogy a gyerekek alapértelmezett közlekedési módja a szaladás? Hogy a szükségtelen erőkifejtés egy bizonyos korig maga az önfeledt szórakozás? Aztán az ember elkezdi megbecsülni az elspórolt mozdulatokat. Megtanulja békében hagyni a teljesítőképessége határait, mintha villanyos szögesdrót és kutyás őrség tartaná távol. A határok pedig, ha sose feszegetjük őket, ránk szorulnak, mint a zsugorfólia. Aztán egyre összébb nyomorítanak. És az ember egyszerre rájön, hogy már nem azért nem mozog, mert nincs kedve, hanem mert nehezére esne.

És az ember ilyenkor beszarik. És azonmód, buggyosra rottyantott, bűzhödött nadrágja fölött dacosan ökölbe szorított kézzel szent fogadalmat tesz: ez az év vasembert farag belőle. Leolvasztja a zsírját, kitenyészti bőre alatt az izomszövetet. És visszaadja a szaladás örömét.

Konkrét célok 2010 végére

Minden a dugott hússal kezdődött, bár nem emlékszem, pontosan hogyan. Annyi biztos, hogy néhány éve síelni mentünk a srácokkal. Apartman, este főzés, páronként. Naná, hogy rövidkarajt akartunk vinni, kolbásszal töltve. Jó melegen, hidegen, vacsorának, reggelinek és még el is áll. Mr. Bozonnal mindketten megsütöttük itthon a magunkét, külön alapanyagok, eltérő taktika. A barátok teszteltek, én nyertem. Mr. Bozon szerint csalással, de ezt sohasem fejtette ki részletesen. A lényeg, hogy alkottunk, harcoltunk, élveztük.

Most is ez a terv. Egy éves harc a fittségért, más utakon, más taktikával, kicsit egymás ellen, persze valójában egymásért. Motiváló a játéknak felfogott küzdelem, motiváló együtt haladni egy cél felé, ahogy remélhetőleg blogolni is motiváló lesz róla. Béna lenne a publikált kudarc.

Azért akarok ledobni közel kilenc kilót és azért akarok formásabb testet, mert jobban vagyok a bőrömben, ha kevesebb zsírt cipelek, szebbnek érzem magam, a testem könnyebb, a szívem csendesebb. Ráadásul 2011-ben leszek harminc, szóval szeretném még azelőtt kihozni a testemből a maximumot. Fontos szempont az is, hogy bejön, ha kisebbnek érzem magam a pasimnál, így amíg ő nő, én igyekszem összemenni. Az, hogy hova fogok eljutni 2010 végére itt látható. 

Alapvetően a módszerem elég egyszerű. Nem hiszek a speciális diétákban, tablettákban, szerkentyűkben, csak abban, hogy ügyesen kell enni és nem sokat, meg mozogni kell, amennyit megy.

A következő évben nem eszem csak teljes kiőrlésű gabonát, azt is csak délután kettő előtt. A kenyér kizárólag reggel jöhet, a rizs és a tészta pedig heti egyszer-egyszer ebédre, egyébként pedig zöldség, hal, tejtermék, némi olajos mag és hüvelyes lesz a főfogás. Vörös húst és szárnyast nem eszem, bár ennek nincs köze a fitfighthoz. Egyszerűen nem kívánom. Minden étkezéshez zöldség jár, a délelőttökhöz pedig gyümölcs. Hat után nincs kaja. 

A mozgásban Bozon Bodri fog segíteni, akivel minden nap egy órát menetelek, és emellett heti háromszor edzőterembe is lenézek. Az első fél évben főleg a kardio gépeken töltöm az időt, később jöhet a célzott alakformálás. Talán közben beszerzek egy Wii Fit Plust is.

A cél: 2010. Június 30-ra 60,7 kilóról 52-re csökkenteni a testsúlyomat, és ezt december 31-ig megtartani. Ezzel párhuzamosan eltüntetem a felkaron, hónalj-mell határon, felső comb hátsó részén és a háton ficergő hurkákat. Persze kisebb fenék és has is kell. Karcsú leszek, na. Hogy miért? 

Persze Mr. Bozonnak is vannak elképzelései. Itt. 

A célelérés mérőszámai:

Havi számadatok (cm)

• comb
• csípő
• derék
• mellkas
• felkar

Heti számadatok

• edzés darabszám (min. 3)
• edzés teljesítmény

Napi számadat

  • testsúly

A tét: Ha június 30-ig elérjük a kitűzött célt, akkor utazunk. Szeretünk utazni. 

Ha Mr Bozon veszít, az év hátralévő részében mosni fog (fogalma sincs hogy kell), teregetni (még sohasem csinálta), beágyazni (szokott, csak nem szépen), vasalni és ruhákat pakolni. Én, ha minden jól megy, eközben vékonyan és feszesen fetrengek majd az ágyon és csendesen kuncogok. Klassz lesz. Ha véletlenül mégis vesztenék, akkor fél éven át minden nap autót vezetek. Jogsim van, csak rühellek a kormány mögött ülni.

Persze, ha egyikünk sem éri el a célját, mindketten vesztünk, így belőlem Fittipaldi lesz, Mr. Bozonból meg biomosógép.  A 2010-es szilveszteri megmérettetéskor mindkettőnknek nyerni kell.

Ha így lesz, bizonyítottan hosszú távon is kapcsolatkonformak vagyunk, és gyárthatunk családot. A nem sikerülre nincs tervünk.