Reggeli súly: 60,7 kg
Rohadtul éhes vagyok. Reggel óta négyszer kellett letiltanom magam valamilyen kajáról. Valamiről, amit tegnap még simán benyomtam volna. Csak úgy. Mert szórakoztatnak az ízek. Napközben kihagytam egy grissinit, a maradék flódnit, anyám túrótortáját, most meg gyakorlatilag mindent, ami a hűtőnkben van. Pedig szemeztem a sütőtökkel, a gesztenyékkel, vonzott a joghurt, de még a káposzta is. De hat után nincs evés. Semmi.
Csak ez első hét ilyen pocsék, hamar átáll a szervezet. Tudom, végigcsináltam. Két hónappal ezelőttig minden simán is ment, 57 kilósan vidáman sütöttem a sütiket éjjel, és fel sem merült, hogy suttyomban megrágcsáljam a széleket. Aztán hirtelen minden kicsit rossz lett körülöttem, nem találtam a helyem, elvesztettem hát a kontrollt és zabálni kezdtem. Újra.
Három éve ilyenkor 70 kiló voltam, és esténként simán eltüntettem egy üveg bort egy dupla adag tojásos nokedlivel. Valahogy szerettem problémaenni. Meg inni. Meg dohányzni. Aztán elegem lett és nekiálltam egy egészségesebb életnek. Klassz is volt, egészen a kezelhetetlen élethelyzet felbukkanásáig. Azóta megint problémaettem. De most nem élveztem.
Szar érzés a teli gyomorra feküdni az ágyban, szar érzés a feszülő has, a látványosan növekvő fenék, szar érzés, hogy a segghurkák miatt nem veszem fel a kedvenc farmeremet, hogy szégyellem testem, hogy néha vonakodom, ha a pasim hozzám ér, mert rondának érzem magam.
Éhes vagyok, nem eszem. Most könnyebb dolgom lesz, mint három éve. Már ismerem az utat. Megiszom egy liter gyümölcsteát és holnap már jobb lesz. Vagy utána. De a jövő héten biztosan.
