Másfél év és harminc leszek. Ha addig nem csinálom meg magamból a lehető legjobb csajt, buktam egy életre. Könnyű testet akarok, utcán ugrálós, lépcsőn felszaladós, órákig menetelőset. Ehhez képest persze napi nyolc órát ülök.
32 éves ülőfoglalkozású vagyok. Lassan elrág a programozott sejthalál, de szeretnék minél magasabbról indulni neki a sírba vezető lejtőnek. Ha úgyis fel kell fordulni, tegyük minél később és egészségesebben.
Reggeli súly: 60,2 Kg
Ez csak véletlen. Csak azért van, mert két egymást követő este ittam alkoholt és ettem este. Tényleg.
Ma álltam a tükör előtt és szörnyen csúnyának láttam magam. Most már tényleg itt az ideje komolyan venni a fogyás feladatot. Főleg, hogy Mr. Bozon szólt szombaton, hogy az előzetes terveim szerint már el kellett volna érnem az 55 kilót. Ehelyett ma voltam 60. Béna.
Tegnap reggeli súly: 59,5 Kg
Reggeli súly: 59,5 Kg
Hát, legalább nem távolodom a céltól. Az is valami. Az elmúlt két napban egész szépen eszem, bár ma este egy kicsit bűnöztem. De nem volt vészes.
Érdekes, hogy másfél év után konkrétan kívánni kezdtem a húst, szóval úgy tűnik, ismét elhagyom a vegetáriánus létet. Az előző húsmentes korszakom is pont ennyi ideig tartott. Mondjuk húst emészteni nagy meló, egyelőre nem is nagyon tud vele mit kezdeni a testem, így egy kicsit hezitálok, nem kéne-e mégis izomból visszafogni a húsfogyasztásomat. Meglátom.
Séta közben azon gondolkoztam, hogy egész egyszerűen kivitelezhetetlen ez a sport dolog. Ma a munka és egyéb teendők mellett körülbelül két szabad órám volt, ezalatt simán sportolhattam volna, de inkább elvittem Bodrit az erdőbe. Minden felbukkanó időben ezt választom inkább a sport helyett. Tényleg az lesz a megoldás, ha nekiállok futni. Azt legalább tudjuk csinálni együtt is.
Reggeli súly: 59.5 Kg
Kedves kudarckövetők!
Épp tíz napja postoltam utoljára. Elegem volt abból, hogy mindig pont ugyanazt írom, szóval inkább abbahagytam. Gondoltam, mindjárt összekapom magam, és akkor megmutatom, mire vagyok képes. A failből újra fitt lesz, a tespedésből torna, a zugevésből meg max egy zellerszár. Hát, nem így lett. Viszont az elmúlt tíz napban voltam újra 61 kilós is. Jó taktika ez a hallgatás.
De legalább rájöttem, hogy mivel törhetem meg az önmagukat generáló falónapokat. Jalapeñóval. Vasárnap a moziban megettem belőle két stathami marékkal, és másnap a főtt zöldségen kívül semmit se kívántam. Szétégettem a belső szerveimet. Nagyon fájt. A lendület még tegnap is tartott, persze mára kissé lelohadt, és elsodort a szénhidrát láz. Sajnos nagyon jó szaga volt annak a sajtos croissantnak. A gyömbéres rizsem meg isteni.
Furcsa egyébként, hogy minden kicsit koplalósabb nap után rájövök, hogy mennyivel jobb, ha nincs tele az ember gyomra. Mennyivel felszabadultabb és energikusabb. Kár, hogy aztán mindig elfelejtem.
Ó, és persze Bodri. Ott a lendületem töretlen, minden nap sétálunk egy órát, még akkor is, ha befagy a seggem. Most megyek, megnézem a mogyorótortát. Remélem Mr. Bozon reggel az egészet elviszi.
Reggeli súly: 59.7 Kg
Kipurcantam. Reggel nyolc óta dolgozom. Séta nélkül (szegény Bodri). De legalább mindennél szebben ettem. Még két nap és postolok rendesen. Becs szó.
Tegnap reggeli súly: 59 Kg
Ma reggeli súly: 59.9 Kg
A köztes időben (azaz tegnap este) voltam 60,9 Kg is. Kemény napokon vagyok túl. Tegnap a vendégekkel éjfélkor ültünk le pastázi, de addigra persze már megittam egy üveg bort, ettem egy csomó előétel túrógombócot, pogácsát és perecet, ma pedig a maradék tésztával és almás pitével kellett megküzdenem. Nem lehetne inkább az a célkitűzésem, hogy 72 kilós legyek? Sokkal egyszerűbb lenne. De legalább rendesen sétáltam Bodrival.
Reggeli súly: 59.2 Kg
Estig semmi gond nem volt. Akkor viszont ettem pár szem Mr. Bozon féle ebédből ránk marad krumplit, egy kanál lencsét és egy kocka mákos sütit. Séta megvolt, sport semmi és annyira rosszul állok a munkámmal, hogy még most is dolgoznom kéne. Holnap ugyanez várható azzal a különbséggel, hogy az este vacsorára jönnek a vendégek. Tészta vacsorára. Meg almáspitepartira.
Reggeli súly: 59.2 Kg
Nincs sok változás. Egész normálisan ettem, a mai bűnözés két gombóc fagyi volt délelőtt és 6 kocka fekete csoki délután.
Bodrival másfél órás rohangálással tűzdelt sétát nyomtunk. Ma különösen rá volt kattanva a botokra, állandóan volt egy a szájában. A bot pedig játékot jelent. A legviccesebb játék - Bodri fejjel - pedig az, ha megfuttat engem úgy, hogy az utolsó pillanatban elugrik előlem. Tényleg mókás, mondhatom. Ha már nagyon elegem van (azaz nagyon kapkodom a levegőt), akkor magamhoz rendelem és elengedtetem vele a botot. Mázli, hogy ilyen jó kutya.
Viszont kezd egyértelművé válni, hogy inkább a kutyával, mint a sporttal töltöm azt a napi egy órát, ami adatott, szóval össze kéne vonni a kettőt. Futnom kell Bodrival. Télen szokás futni? Holnapra utánanézek.
Egyébként több lencsét kéne ennem, imádom. Mondjuk, ha kevésbé csípősre csinálnám (indiai recept, vonyítottam), talán nem kéne hozzá megennem egy tortillát is. Ezzel pedig máris módosítanám az első bekezdést. Megint szétbűnöztem magam.
Reggeli súly: 59.6 Kg
Egész jól telt a mai nap. Mármint abból a szempontból, hogy nem zabáltam össze minden szart. A séta Bodrival megvolt, az edzésre viszont nem volt esélyem. Holnap se lesz.
Sajnos ugyanis most rengeteg a munka, és megtehetném ugyan, hogy nem vásárolok be, nem főzök magamnak és Mr. Bozonnak vagy hagyhatom, hogy szennyben éljünk, de mégsem teszem. Ezek ugyanis mind prioritást élveznek a fitfight felett. Azt is megtehetném, hogy nem sétáltatom Bodrit, de akkor egy túlpörgött, szocializálatlan, agresszív hülye lenne, akivel lehetetlen együtt élni. Így inkább szokom az autóvezetés gondolatát.
Fura, hogy azt magyarázzuk egymásnak esténként, hogy lassan minden máshogy lesz, de nem tudom, tényleg így van-e. Tény, hogy mindkettőnk élete jelentős változások előtt áll, de az nincs meg, hogy az új valóban élhetőbb élet lesz-e.
Reggeli súly: 59.5 Kg
Szétmegy a fejem. Tegnap óta fáj. Egész jó nap lett volna a nap, ha:
1. Nem eszem reggel egy szelet hideg rántott húst. Ez van. Mr. Bozon nagyi jóvoltából még azt is elfeledtem, hogy vega vagyok.
2. Nem eszem ropit.
3. Nem eszem kekszet.
4. Nem eszem sült gesztenyét.
Mondjuk egyébként csak egy salátát ettem, de ezek után nem tök mindegy?
A google analytics szerint a minap 4 különböző személy is megtekintette a Fitfightot, Magyarország első számú sport- és életmódkudarc-blogját. Az első hét peremén állva nagyszerű alkalom kínálkozik az elmúlt időszak áttekintésére, amennyiben nem jelent áthághatatlan akadályt a retrospektíva élvezetében az álmosságtól duplára dagadt szemhéjpár.
Az áhított fittség távoli illúziójához egy mikronnyival sem sikerült közelebb lopózni az év első 168 órájában. Vonjuk le a levonható konklúziókat:
- 3 párhuzamos munkahely mellett nem menedzselhető a sport, akkor sem, ha abból 1 csak egy töredékmunka
- a fenti feltételek mellett az alvás sem menedzselhető
- alvás híján nem menedzselhető lófasz se
- ha az ember a hét elején 3 egymást követő éjszaka görnyedten nyomkodja a számítógépet, úgy beáll a háta, hogy percekig prüszkölve nevetnek a thai masszőzasszonyok, miközben egyikük könyökkel igyekszik szétpasszírozni a betonná szilárdult kötegeket
Lássuk, mit csinálok máshogy ma:
- este tízre éles lesz ez a poszt. Akkor elindulok az ágy felé.
- holnap 6-kor abbahagyom munkát, de abba ám
- ha nem találkozom Glüonnal, akkor elmegyek sportolni
- találkozom Glüonnal, így elhalasztom a sportot keddre
Aztán minden jóra fordul, és simán nyerek.
Mi olyan vicces?
Ma reggeli súly: 59.5 Kg
Legszívesebben holnaptól újra kezdeném az egész fitfightot. Szánalmas, hogy tíz nap alatt egyszer sikerült elmennem egy (lazítással együtt) negyvenöt perces edzésre. Szánalmas, hogy nem volt egy tökéletes napom sem kaja szempontból. Szánalmas, hogy tíz nap alatt egy kilót bírtam csak fogyni, úgy, hogy az első két kilómnak simán le kellett volna olvadnia.
Azt hiszem 24 voltam, amikor először kitaláltam, hogy harminc előtt kihozom magamból a maximumot. Azóta négy és fél év telt el. Valószínűleg pont úgy, ahogyan az elmúlt tíz nap. Vajon, amikor épp haldoklik az ember, eszébe jut, hogy mit nem valósított meg a tervei közül? Az a kemény, hogy nekem nem a halál a határidőm. A testem lassan öregedni kezd, és akkor nincs visszaút. Ez az utolsó esélyem.
Ma kétszer vettem anya sütijéből. Meg ettem egy kis csokit.
Nem írok számokat, nincs értelme.
Tegnap reggeli súly: 59.00 Kg
Szombaton postolás helyett egy bárszéken ültem. Söröztem. Inkább a sör lett a megszokott bor helyett, hisz abból úgyse tudok sokat inni. Tényleg. Csak két liter csúszott le. Hajnali négykor estünk be az ajtón, én nyolckor a kanapén ébredtem. Akkor már nem tűnt olyan veszélyesnek a hálóba vezető lépcső.
Persze a sportot is kihagytam. Mondjuk gyalogoltam Bodrival két és fél órát, aztán másfél órán át masszírozott egy thai asszony, de ennyi. Semmi szökellés az ellipszis tréneren, semmi eltökélt taposás.
A vasárnap sem lett könnyebb.
Reggeli súly: 59,5 Kg
Talán hiába bukja el Mr. Bozon a fitfightot, mégis összeillünk. Az én nyolcadik napom ugyanis szintén egy totális csőd volt. Először is nem mentem sportolni. Se kutyát sétáltatni. Viszont reggel olyan rohadt éhes voltam, hogy egy egész elefántot is meg tudtam volna enni. Szerencsére vega vagyok, szóval maradt a szokásos reggelim, meg egy plusz, bűnös szelet kenyér, persze fehér. Mentségemre szolgáljon, hogy előző este én sütöttem Mr. Bozonnak, és tudni akartam milyen. Megtudtam. Egy órával később már újabb szendvicsért sikoltott a szervezetem, de nem kapott. Csak egy almát. Aztán még egyet. Aztán három kocka fekete csokit. Aztán végre csend lett.
Az ebéd- és sportidőt bénamód végigdolgoztam, így négykor, szörnyen éhesen álltam neki kaját csinálni, és miközben a salátát és az olaj nélküli sütőben sült krumplimat gyártottam, mindenbe beleettem. Persze járt közben az agyam, szóval azt sem tudom megmondani, mit zabáltam össze.
Muszáj összekapnom magam. Megint nyilvánvaló, hogy képtelen vagyok multitaskolni. Az elmúlt két napban fontos munkahelyi történések kötnek le, így háttérbe szorult ez az egész fogyás dolog, és máris elcseszem az egészet. Pedig elvileg olyan egyszerű lenne betartani a szabályokat. Csak el kéne fogadni, hogy nincs kivétel. Mi a francért megy nekem ez ilyen nehezen?
Szevasz napló. Ma este 9 után is jól csúszott még a bundás kenyér, pedig máma se az izomszövet rágta le az utolsó foszfátcsoportot az ATP-imről. Ez a hét sportnak is tragikus volt, de valójában létezni sem lehet ebben a ritmusban. Kíváncsi vagyok, hogy ez vajon rendkívüli állapot, vagy igazából ugyanezt nyomom pár éve, csak logolás híján észrevétlenül.
Szóval annyit már tudunk, hogy a mai munkarend mellett nem tudok sportolni a hétköznapokon. A jövő nagy megfejtendői pedig ezek:
- sportolok-e hétvégén?
- átalakítom-e a munkanapjaim?
Izguljunk együtt. Én most mindenesetre lefekszem, az is egészséges egy ilyen menet után.
Reggeli súly: 59, 7 kg
Oké, tudom. Túl korán okoskodtam. Meg azt is tudom, hogy az ember napi súlya sokban függ a folyadékbeviteltől, az anyagcserétől vagy épp attól, hogy a ciklusának melyik fázisában van. Mindegy, nem ragozom.
Ennél eggyel érdekesebb a reggel óta nem szűnő izomláz a hátamban. Ugyan a tegnapi nem volt sportnap, de egy órán át lapátoltam havat az előző lakó által ránk hagyott vaslapáttal, amit önmagában sem bírok nyögés nélkül felemelni, nemhogy egy kupac hóval megpakolva. Ráadásul, amióta esik és hideg van, Bodri energiaszintje megháromszorozódott, szóval tegnap és ma is intenzív futkározással igyekeztem csitítani. Ma például egy másfél órás erdei túrával, térdig (oké, vádli középig) hóban. De a lényeg, hogy izomlázam van. Ahol pedig izomláz van ott izom is van. Holnap fejlesztem tovább.
Úgy döntöttem, hogy bár ma lenne a heti összegzés ideje, ezt vasárnapra tolom. Szeretem az átlátható kereteket.
A tegnapi nap a kudarcnak az a mélysége, ahol az egyszeri fitblogger posztolni sem képes, mire hazavánszorog, nemhogy sportolni. Ehhez képest igyekezzünk meglátni a pozitív tendenciát: alig múlt este tíz, és már a vacsorán is túl vagyok. Ma ügettem 12 métert egy bevásárlóközpont előterében, később pedig spárgáztam papucsban a hóban, az egyik vállamon egy 15 kilós kutyakajazsákkal, a másik kezemben 10 kilónyi konzervvel és macskatáppal. Fájni fájt, de szerintem nem fejlődtem. Még mindig nedves a zoknim.
Fight on!
Reggeli súly: 58,9 kg
Nem lesz ez mindig így. Mármint nem fogok már sokáig napi fél kilót fogyni. Ha a hipotézisem (vagy elvárásom) helyes, akkor körülbelül 58 kilóig olvad le rólam simán a felesleg, aztán kezdődik a kínszenvedés.
Az emberi szervezet folyamatosan egy egyensúly körüli állapottal igyekszik biztosítani a gördülékeny működést. Ez igaz a test résztevékenységeire, azaz esetemben a testsúly szabályozására is. A pszichológusok szerint mindenkinek van egy stabilizációs pontja, vagyis egy olyan testsúlyértéke, amit a szervezet jellemzően igyekszik megtartani. A stabilizációs pontunkat persze nem egy életre kapjuk, a zabálással és a tespedéssel felfelé, a fitnesz léttel pedig lefelé toljuk, de a folyamat szakaszos.
Én gyakorlatilag júniustól novemberig csodásan egyensúlyoztam 58 kiló körül, és a meghülyülésem első hónapjában az életmódváltás nem okozott látványos változást. Aztán megadta magát a testem, a stabilizációs pontom megbillent, hízni kezdtem. Annyi idő viszont még nem telt el, hogy az új, magasabb érték fixálódjon, így most még könnyű lesz visszaszerezni a nyári súlyom. A szívás utána jön. Több hetes kínlódás mérhető eredmények nélkül. Két-három hét kilónként. Vagy akár több.
De simán lehet, hogy a hipotézisem egy baromság.
Ma kivételesen én vagyok Mr. Bozon. Azaz inkább tegnap. Ő ugyanis még mindig nem ért haza. Az év második munkanapja úgy látszik, még az elsőnél is húzósabb. Ma sem sportolt, nem aludt és fogalmam sincs, evett-e rendesen. Ha így folytatja, nemhogy fitt nem lesz, de meg sem éri a következő szülinapját. Az egész fitfight kezd egy kicsit ilyen lenni: (persze a bal cica nélkül)
Reggeli súly: 59,6 kg
Edzeni kezdeni nehéz. Azzal feküdtem le, hogy reggeli után irány az edzőteremvadászat, és azzal keltem, hogy átkozottul sok a dolgom. Eleve nem lehet mozogni közvetlenül reggeli után. Ha pedig úgyis a kanapén terpeszkedem ölemben a laptoppal, hát miért ne dolgozzak egy kicsit? Takarítani is kell. Meg mosni. Meg Bodrival kergetőzni. Különben is, elég nagy odakint a cidri.
Az volt a mázlim, hogy reggel elfogyott a kutyakaja, szóval megúszhatatlan volt a táplelőhely, ami mellett pedig épp a tegnap kinézett edzőterem feszített. Persze az egész projekthez még pénzt kellett szereznem. A számláján nem áll rendelkezésre elegendő összeg. Kíván másik tranzakciót igénybe venni? A francokat kívánok, átkozott munkahely, átkozott bankok. Pedig akartam edzeni, tényleg, meg is ígértem, ez nem az én hibám. Vidáman indultam haza. Aztán beugrott Rubint Réka.
Néhány éve, egy sportolni fogok fellángolásomnál felvásároltam az összes elérhető fitnesz dvd-t. Ekkor szembesültem Norbert nejével, aki azon túl, hogy egetverő ostobaságokat hordott össze a bemelegítést és lazítást mellőző videóján, (talán) hasizmozás közben közölte, hogy "ha elég régóta edzel, akkor elmondhatod, hogy szebb vagyok már mint a béka, mert az edzőm Rubint Réka." Az akkori Mr. minden részegen hazavászonrogott hajnalban megnézte.
Szóval edzést ígértem mára, és ha nincs pénz, akkor elő kell túrni Rubint Rékát. Még volt kétezer forintom. Bementem az edzőterembe. Beleszerettem. Imádom az szedett-vedett berendezést, a hálóból lett öltözőt meg azt, hogy az egész család a vállalkozás helyszínén lebzsel. Lenyűgöznek ugyan a high tech gépek, a steril közeg és a mágneses szekrényajtók, de sehol nem szerettem tőlük jobban edzeni. Ma annyira boldogan szökdécseltem az ellipszis tréneren, hogy kellemes ütem mellett fél órát is kibírtam (nem röhögni, hónapok óta nem edzek). Ami pedig még ennél is jobb volt, az a bordásfalon lógás. Megvan, hogy milyen érzés, amikor a munkában tönkretett derék tehermentesül? Denevér akarok lenni. Persze karcsú denevér.
