Reggeli súly: 59.5 Kg
Kedves kudarckövetők!
Épp tíz napja postoltam utoljára. Elegem volt abból, hogy mindig pont ugyanazt írom, szóval inkább abbahagytam. Gondoltam, mindjárt összekapom magam, és akkor megmutatom, mire vagyok képes. A failből újra fitt lesz, a tespedésből torna, a zugevésből meg max egy zellerszár. Hát, nem így lett. Viszont az elmúlt tíz napban voltam újra 61 kilós is. Jó taktika ez a hallgatás.
De legalább rájöttem, hogy mivel törhetem meg az önmagukat generáló falónapokat. Jalapeñóval. Vasárnap a moziban megettem belőle két stathami marékkal, és másnap a főtt zöldségen kívül semmit se kívántam. Szétégettem a belső szerveimet. Nagyon fájt. A lendület még tegnap is tartott, persze mára kissé lelohadt, és elsodort a szénhidrát láz. Sajnos nagyon jó szaga volt annak a sajtos croissantnak. A gyömbéres rizsem meg isteni.
Furcsa egyébként, hogy minden kicsit koplalósabb nap után rájövök, hogy mennyivel jobb, ha nincs tele az ember gyomra. Mennyivel felszabadultabb és energikusabb. Kár, hogy aztán mindig elfelejtem.
Ó, és persze Bodri. Ott a lendületem töretlen, minden nap sétálunk egy órát, még akkor is, ha befagy a seggem. Most megyek, megnézem a mogyorótortát. Remélem Mr. Bozon reggel az egészet elviszi.