Feszengek. Nem vagyok ugyanis éhes. Ha rendesen csináltam volna végig a mai napot, rohadt éhesnek kéne lennem. De persze több ponton hibáztam. Először is ott volt az éttermezős családi ebéd: fokhagymakrémleves (tele tejszínnel), fogas (sajnos rántva), zelleres almasaláta helyett pedig majonézes krumpli (tévedésből). Hiába nem ettem meg az egészet, de azért ez így is messze van az ideális halas-zöldséges főétkezéstől.
Aztán ott volt a vacsora. Mr. Bozon vacsorája. Persze én gyártottam, a szilveszterről maradt sushi kellékekből. Saláta lett és finom. Ezt onnan tudom, hogy készítés közben többször megkóstoltam. Mondhatnám, hogy csak a helyes szója-wasabi-gyömbér arány végett, de ez sem mentség. Mondjuk, ha nem nyalok bele, sosem jövök rá, hogy kell bele egy lágy tojás.
Azért voltak pozitívumai is a napnak. Például nem nassoltam. Semmit. Bodrival lenyomtuk a botdobálással és kergetőzéssel tarkított egy óránkat, és végeztem öt órányi házimunkát is. Pakolós, cipelős, lépcsőn rohangálósat. Mégis feszengek. Nem vagyok éhes. Talán az elmúlt órában betolt három pohár coke zéro az oka. Tudom, a kóla marhaság.
