Reggeli súly: 60,7
Épp belemarkoltam egy tál hideg tésztába. Fusilli, Bodri vacsoráját ütöttem fel vele. Jó érzés, ahogy a tészta a kezemhez tapadt, szívesen tömtem volna a számba az egész marékkal. Elképesztő, mennyit számít a felesleges kajálásaimnál a rosszalkodás érzése. Bizsergető a zugevés, főleg, amikor szigorúan tilos. Az egészséges pavlovi nyáladzás után persze visszaengedtem a tálba a tésztát. Úgyis túlfőztem.
Ma egyébként egész szépen ettem. Persze Mr. Bozon vacsoráját ma is megkóstoltam, de most legalább tényleg csak egy kanálnyit. Ahhoz képest, hogy a január elsejei súlyommal ébredtem, bizakodó vagyok. A szervezetem kezd visszaállni a napközbeni táplálékbevitelre, ma könnyebb az este, és végre újra hallgatok az éhséget vagy telítettséget sikoltó testemre. Ideje volt, mert már csak egy ruhadarab áll jól rajtam, és bár a pulcsi csodaszép (Mr. Bozon adta karácsonyra), rohadtul kezdem unni a reggeli tükörképem. Ha az elvárásaim bejönnek, már nem kell sokáig ugyanazt bámulnom. De erről holnap. Megyek, munka előtt lealszom magamról a zsírt.
Unom magam, de zugenni imádok
2010.01.03. 23:15 | Mrs. Bozon | Szólj hozzá!
Címkék: zugevés ruhagond
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://fitfight.blog.hu/api/trackback/id/tr201643728
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
